Huszonkét beszélgetés Erdélyből elszármazott művészekkel Nagy Miklós Kund Műterem /Impress Kiadó, Marosvásárhely, 2003/ című, a képzőművészekkel folytatott interjúsorozatának harmadik kötete. Az előszó címe: A kör bezárul. Tulajdonképpen a szerző három azonos című kötetére történik utalás, s ez a mostani azt a kört hivatott kiteljesíteni, amely marosvásárhelyi műterem-látogatással indul, majd az Erdély-szerte munkálkodó művészekkel készített interjúkkal folytatódik, s úgy tér vissza a forrásokhoz, hogy külföldre telepedett hazai képzőművészeket szólaltat meg. A kötetben megszólaltatottak kitelepedésük előtt is komoly művészi múlttal rendelkező, ismert és elismert alkotóknak számítottak. Nem egyértelműen sikertörténetek. Az alkalmazkodás, az érvényesülés, a küzdelem dokumentumai. "Ahogy lehunyom a szemem, Marosvásárhelyről álmodom" – vallja az egyik interjú-alany, "a mai napig az otthoni élményeimből táplálkozom" – nyilatkozza a másik. A névsor önmagáért beszél: Árkossy István festőművész (Budapest), Balázs Imre festőművész (Vác), Bardocz Barna ötvösművész (Győr), Benedek József szobrászművész (Budapest), Borgó György Csaba festőművész (Százhalombatta), Damó István grafikusművész (Kecskemét), Deák Ferenc grafikusművész (Szeged), Deák Beke Éva textilművész (Szeged), Diénes Attila szobrászművész (Magyarpolány), Elekes Károly grafikusművész (Budapest), Katona Szabó Erzsébet textilművész (Gödöllő), Kiss Miklós üvegművész (Ajka), Kopacz Mária festőművész (Szentendre), Krizbai Sándor festőművész (Szentendre), Márkos András festőművész (Loeneberg), Paulovics László festőművész (Iserlohn-Barendorf), Péterfy László szobrászművész (Budapest), Szervátiusz Tibor szobrászművész (Budapest), Székely János Jenő szobrászművész (Székesfehérvár), Szilágyi Varga Zoltán grafikusművész (Kecskemét), Tamás Anna textilművész (New York), Tóth László festőművész (München). /N. J.: Műteremről műteremre Nagy Miklós Kund kalauzolásával. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 28./
2008. július 28.
Végtelenből visszatérő párhuzamosoknak nevezte Dienes Attila szobrászművészt és Krizbai Sándor „Alex” festőművészt közös marosvásárhelyi tárlatuk megnyitóján Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész. A két alkotó a Marosvásárhelyi Műhely (MAMÜ) tagja, évtizedekkel ezelőtt költözött át Magyarországra. A nyolcvanas évek egykori két fenegyereke tért haza sajátos egyéniségű, kiforrott stílusú alkotásaival. /A. E. : A fenegyerekek visszatértek. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 28./
2008. augusztus 23.
Újabb képzőművészeti vándorkiállítás érkezett Marosvásárhelyre augusztus 21-én. Kolozsvári művészek népes alkotócsoportja állította ki munkáit a Kultúrpalota földszinti galériáiban, fölváltva az ott eddig látható Dienes Attila – Krizbai Sándor tárlatot. A festmények és szobrok helyét különleges hangulatú textilmunkák, faliszőnyegek és kerámiák vették át. A vándorkiállítást Déván nyitották meg márciusban, majd Gyulafehérváron, Nagyváradon, Nagybányán, Besztercén és most Marosvásárhelyen mutatták be az anyagot. /Nagy Botond: Kolozsvári vándortárlat. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 23./
2009. augusztus 29.
Az elmúlt napokban zajlott a zabolai Csipkésben a sepsiszentgyörgyi ETNA Alapítvány és a magyarországi MAMŰ Társaság szervezésében a Tájmisztika című képzőművészeti tábor, melynek kezdeményezője Hegyeli Győző, a helyi könyvtár vezetője. Tíz festőművész és egy szobrász vett részt, valamennyien a nyolcvanas években telepedtek Erdélyből Magyarországra és Ausztriába. A táborban alkotott művekből kiállítás nyílt a községháza előcsarnokában. Amint Ütő Gusztáv, az ETNA Alapítvány elnöke tárlatnyitó beszédében elmondta, rég nem látott barátok, régi iskolatársak találkoztak itt.,,Azt is merem mondani, hogy a zabolai Tájmisztika-táborban egyféle nemzeti szemlélet is érvényesült: a tájhoz való viszonyunk, az alázat, amellyel az alkotások készültek, őseinktől örökölt alázat, becsület, olyan viszonyulás a tájhoz, amely maradandó értéket képvisel” – hangsúlyozta Ütő Gusztáv. Krizbai Sándor marosvásárhelyi származású képzőművész, a MAMŰ Társaság elnöke (jelenleg Magyarországon él) elmondta: a zabolai próbálkozás és a jelenlét azt a felismerést erősíti, hogy érdemes Erdélybe jönni, feltöltődni, erőt meríteni, hiszen a nyolcvanas években, amikor fiatalok voltak, Magyarországra mentek feltöltődni. A helyzet viszont most megváltozott, és érdemes a Szent István-i Magyarország más vidékeit is felkeresni. /Bodor János: Tájmisztika-tábor Zabolán. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 29./ MAMŰ= Marosvásárhelyi Műhely
2009. november 10.
A marosvásárhelyi Alter-Native Nemzetközi Rövidfilm Fesztivál keretében nyitották meg a Művészeti Egyetem előcsarnokában azt a kiállítást, mely a MAMŰ névre keresztelt képzőművészeti társaság /Marosvásárhelyi Műhely/ történetét mutatja be képekben. A kiállítás anyagát a MAMŰ alapító tagja, Irsai Zsolt állította össze A MAMŰ Társaság az Apolló-kör és a 35-ös Műhely tagjaiból verbuválódott. A 35-ös Műhely etnikailag vegyes, a MAMŰ-sök 90 százaléka magyar nemzetiségű volt – mesélt a kezdetekről Irsai. Az első kiállításukat 1978-ban láthatta a közönség. A MAMŰ szemben állt a merev szocreállal. A hatalom nem engedte őket a hivatalos kánonba. 1984-ben az erdélyi MAMŰ megszűnt, mivel rengeteg képzőművész kivándorolt az országból. Az első MAMŰ-katalógus 1989 végén már Magyarországon jelent meg. A hetvenes évek végétől ez a társaság tette lehetővé a magyarországi művészcsoportok marosvásárhelyi látogatását. Ez sem tetszett a hatalomnak. A „szellemi vezetővel”, Elekes Károllyal közölték, hogy a csoportosulás nem kívánatos. A hivatalos, gyűjteményes tárlatokból rendre kihagyták a MAMŰ-sök műveit. Elekes Károly, Nagy Árpád Pika, Krizbai Sándor és Borgó György Csaba Munkácsy-díjas művészek ‘84 után az anyaországban baráti társaságként éltették tovább a műhelyt, melyet azután újraszerveztek. Az új magyarországi MAMŰ-nek – mely immár Maszületett Művek Társaság –120–130 tagja van. Galériát működtetnek, éves programokat dolgoznak ki, kiadványokat jelentetnek meg. Az új MAMŰ-nek még mindig van egy vásárhelyi magja. Első elnöke Elekes Károly volt, most Krizbai Sándor vezeti. A MAMŰ-sök mindvégig a korán elhunyt Nagy Pált tekintették szellemi atyjuknak, ők járultak hozzá annak a marosvásárhelyi síremléknek a felállításához, amelyet Székely János író fia, Székely János Jenő készített. /Máthé Éva: A MAMŰ történetét bemutató kiállítás nyílt Marosvásárhelyen. = Krónika (Kolozsvár), nov. 10./
